Van egy hegy, ahová régen sokat jártam. Nagyon nem szeretek korán kelni, de ott megérintett valami.
A hajnal különleges varázsa, amit csak hegyekben és folyóknál lehet látni. Az a fajta hajnalhasadás, amikor a pára körbeöleli a tájat, a napfény első sugarai kezdenek átszövődni az ég szövetén és lassan, színről-színre érkezik a Napfelkelte. Rávettem magam a korán kelésre és felmentem a tisztásra, jógáztam, meditáltam. Sokszor csak ültem a végtelen csöndben és engedtem magamban is megszületni a Végtelent.
Akkor tapasztaltam meg a Csöndes-ülés valódi lényegét. A dombok és a természet végtelen ölelésében eggyé válva a Mindenséggel, megéreztem az Éber tudat valódi állapotát. Természetesen az évek teltek, gyakoroltam sok helyzetben, sok helyen és ma már tudom, a meditáció a Jelenlét művészete, állapota.
A meditációs oktatás során ezt az Utat szeretném megmutatni Nektek.
Áldás
Kiss Olga
