Hiszek abban, hogy olyan korszakváltásban vagyunk, amely egyedülálló a maga nemében. Ilyen kollektív tudati- és rezgésemelkedésre még nem volt példa, s ez azzal jár együtt, hogy minden, ami idejétmúlt, lebomlik. Legyen ez tanítás, helyzet, állapot, kapcsolat, bármi, úgy általában a nagy Egész működése. Az bomlik le, aminek a rezgése nem képes követni az emelkedést, a tudati ugrást. Ezek tények, függetlenül attól, valaki hisz-e bennük, vagy sem és mindenképpen bekövetkeznek. Sok helyen olvashatsz erről, ha itt vagy, biztosan találkoztál már ezekkel a dolgokkal és valószínűleg az önismeret útját is járod. Ami szerintem igazán fontos az az, hogy a tudati fejlődés egy fokán túl már nem a módszerek, a gyógyulás, a trauma és egyéb blokkok oldása számít, nem az, mennyi technikát ismersz és nem az, mennyi tudsz már arról az önmagadról, aki még a feltárás és gyógyulás szakaszában van. Ezek kikerülhetetlen dolgok de az igazán fontos dolog az, mi van ezeken túl.
Mi az a két lábbal a Földön is járó éberség, az éber tudat, mely Önmagát mint Végtelen Létezőt határozza meg, annak minden letisztultságával és egyszerűségével együtt? Hol van az a pont, amikor meghaladsz mindent, ami mankó, kapaszkodó és már nem arra koncentrálsz, mit kell még javítani, feltárni, hanem arra, hogyan kell máshogyan gondolkodni, érezni, cselekedni, élni? Hol van az a pont, amikor Önmagadra mint Teljes Egészre tekintesz egy megengedő térben, magas rezgésszinten, de szilárd gyökerekkel a jelenben maradva úgy, hogy azt gondolod: tökéletes vagyok, csak jelenleg eltolódtam az egyensúlytól és a tiszta tudástól. Ezt hiszem és tudom valódi spiritualitásnak: az éber tudat tiszta valóságának az elérését és élését a mindennapokban. Hiszem, a mai világban az Egyén feladata a legfontosabb: Ön-magát rendben, fényesen, magas rezgésen tartva, emberként élni az istenit. Ha mindenki ezt teszi, az egyénekből tömeg válik és a világ emelkedni fog: együtt teremtjük az örömöt és a fényt.
Ha megtisztelsz a bizalmaddal, ezen az úton szeretnélek támogatni, kísérni.